Álomi vers

A régi házban kerestelek Szánkózni szerettem volna s oly más lett – akár a holdba – a ház a gesztenyés telek a földi s még rá hogy tél se volt Kulcsot adott a szomszéd de utcánk völgyén szakadék s szemedtől mély az is a mennybolt Hágcsón vagy zöld folyondár inda? Ereszkedtem mint kút a rét és intett – vissza! – az álomi kéz pedig a lombsátorban mintha te s parancsra már újra fönt szánkónkra dőlve a keresztnél szembe három ló akár a szél s a külső bólintva köszönt – Nem is ló – szólt a nyerges Szerszámot ennek nem adok Lába se láb Akár a kéz lobog s talán egy rózsaszáltól vemhes – S fölöttem három piros rózsa repült a kőkereszt felett Majdhogy letépték köpenyemet e hónélküli hóba S a kert felől íme a kútcsorgó patakká válva s te ingben félmeztelen állva eveztél Fénylett ágyékod íve Kéken a lágy mohás vonás és szánkónk megkerülve suhantál Én is És repülve tüzet fogott e suhanás utánad ház és kert felett s te angolul egy régi levelem versét idézted csak nekem melyről azt hittem régen elveszett Minden sorát tehozzád írtam Úszott a csónak A szavad felém A multból pirkad így az ég mint vers-szirom kopott papírban