Égő utakon

A kocsi széjjelzörög a napban…
A szerszámok üresek,
csupán a zöld legyek
zümmögő ívei faragják
a lovat… A kő a küllőt… A hang,
hogy égő utakon kocsi zörög…
Kocsi, a kézbe nem fogható évbe…
Hogy szerda van, augusztus vége
s e félálomban írt szavak
tartják e szerdát és lovat…
A többi?… Szólítatlanul zörög:
a csé és ű nélkül süket csütörtök,
vagy vissza, még mindig a kedd,
 
az álmodik, veled?
Mert jel nélkül hiába húz a napba…
Lovat, kocsit számon ki tartja?…
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]