Megnyitni azt is

Aratás után a tarló milliónyi fésűfog hegyén aranyló áramkörébe fog… Szikrázik ujjam és a hang! A tárgyak is, amerre szól, mintha értenék szavam, a némaság szótárrá válva, ajkukon zizeg, kigyúl… Földöntúli koszoru fénylik a tüskés lét felett s a tarló, mint sárga léghajó, – mint égi expedíció – emelkedik, megnyitni azt is, nekünk, a hallgató eget…