Árnyéka sejteti

Elmozdul most az ablak… A kék zsaluk között kitágul és a négy falat viszi egy ismeretlen szárnya a horizont mély távlatába. Árnyéka sejteti csupán vázának lényegét. – Vagy az se? – De talán tollától lila itt az ég, s az út, amelyen állva elhagytam házamat s e fénylő délutánba már itt… De hol?… Akárcsak… s mégis, mint a hársak: illat és ág… S e tény körébe más testtel új lakó?… S kezemben már? – Vagy mégse? – Csak kisért az út s hol lenne jó…