Oboaverseny a pince előtt

Tört izmok… Oboaverseny úszik… Kiköt lassan a test… Kapacsengés és szúnyog helyett zörgő ág alatt érett zene forgatja, viszi a hegyet, mint kocsit gurít a kereke… Hangok küllői fénylenek. Kis cimbalom higany-habon… Kék, zengő sor karókhoz kötve feszül a sárga ív előtt, melyet fehér kőpárta szeg… Torlódik, hódol pincém előtt az áradás… A zongora helyben tapos… Egyszárnyú orrszarvú, arany iszapban gázol… S fölötte landol a lila flamingó szárnya. Leszáll az oboa arany-körző kirajzolt pontos pártájára… A kőműves méri, függő-ónja nappali csillagról mintha lógna… Karcsú kapák, reszelt vasak, kik velünk fürödtek sóba, már nem a tüzes kézbe; Szárnyat pattintott darazsak csapódnak izgágán a mézre…