Épp csak átszalad

Nő a liliom kardja a vízen… Hosszú bimbója lándzsa és sodrott aranyát az árnyék szívébe mártja. Megremeg… Leomlik kéken… A csörgő víz sikolt! Az éger levelek ajkán erezett hullafolt s a mélyülő völgyön ekkép tavasz és alkonyat egyszerre, mint az élet, a tükrön épp csak átszalad.