Még helye sem éget

Elúszik, mint a holdfény… Elszáll, mint a zene: magányos tárgy… szavak… szívek… Egyiknek sincs keze. Magára marad minden. A tiszta, tündér felület alatt az ember és anyag csak váltják némán helyüket, mert kéz, se horgony… Csak viszi a semmi és a lényeg úszik, akár a holdfény és még a helye sem éget! A hiány!… Mint a karszton forrás… Gránit csucsán a fa! Egy könnyelmű fogalmazás árnyéka úszik… Nincs szava.