Szál rönk a híd

Új esztendőt nyitok… Jeges Karácsonyt kaszál a hold… Az ágyamat magam vetem, s mikor lesz hajnal, s még tavasz? Az arcképed fenyőm alatt… Veled jönnek a kárpátalji képek… Szál rönk a vad Nagyág felett… Sűrű szapora szívverések, s ahogy átérsz a karomba esve derékig hóban, csattog a jég… De mit jelent és épp Karácsony este e gleccserre festett jászoli kép, ahogy dédem csengője néma rézzel dermedt pásztorként közénk térdel.