Tört kő
| A sírodon egy száraz pálmaág |
| A Palatinus csendes vonalát |
| s szemednek olajzöld szinét, |
|
| amelyen láttam, mint hajózik át |
| a mult, mint tengeren a gálya. |
| Felém fordulva ringott a világ |
| a Fórum kövei közt állva. |
|
| Tört kő, előttem, magad is |
| és pusztulóbb, mert agyagba zárva |
| nézel e száraz pálmaágra, |
|
| mely itt, akár a holt sugár, |
| napjától megfosztva, homlokodra |
|
|
|