Bennük, velem

Neked csöngetni nem kell, a kulcs már mindörökre nálad. Otthon vagy jobban, mint ezeddig. Átlényegítetted a házat. Küszöbtől, s ahol a gerendák magas iksze feszülne, te tartod, mindenben otthon. A tárgyaknak lettél a tükre. És elmondják és lassan megértem – akár a kéz és a szokások –, mert némán is rólad beszélnek, hogy anyjukként maradva nálam, nem kulccsal nyitsz reájuk. Bennük, velem lakod a házat.