Tüskék közt emlék

A ködben, mikor a nyárfa fanyar szagával áll a tájba és levelét lágyan pörögve hullatja a deres zöldre, járom a mezőt… Mennyi mag s a gazban fürge madarak csiccsegnek és a néma fák közül egy-egy fácán kiszáll. Tőlem repül ijedten, de szívem belerezzen e némaságban, úgy recseg. Majd lágyan visszahúzva, beül az ágra újra. Tüskék közt emlék szendereg.