Szárnyának jelbeszédje
A kukorica és a park közt |
Szopja a fényt a rémült zöld, |
mert alig sárgul már a nap. |
|
aztán piros bogyók közt eltünik. |
Körünkből október varázsa |
|
a rózsák szirmát, dőlt virágokat |
s kaszát fennek a gesztenyésbe. |
Ahogy villog, suhog az éle |
|
és hallom, látom is szavad. |
Szólít szárnyának jelbeszédje… |
|
|
|