Új mértant bont
Négy hónap és a zöld piros lett. |
A kint már reggel oly hideg, |
hogy átmászik a pók a résen. |
– Nem is rovar! – Akár a szeg, |
|
amit október vert a fába, |
olyan, ahogy az ajtót nézem |
s a zsalun átvibráló ábra |
árnyéka játszik bükkfa-széken. |
|
Új mértant bont a tölgyek teste… |
Négy hónap hosszú s így vele |
más lesz minden szerkezete |
|
a szívben is s a szem hiába |
keresgél ott, ahol a nincsen |
keze már rajt ül a kilincsen. |
|
|
|