Amíg téged

Betelt a nyár s most epét hányva sárgától csillog… Nem arany, nyirkos, fanyar szag dől a tájra. Avar tengerben cammog a varangy. A pára, mint az évszak füstje ráül és beeszi magát. Már vakotás a víz ezüstje. Sötéten fut a parkon át. Fácánrikoltás, tengeri harsan fénnyel, ricsajjal néha. Szívemben évek hulladéka gyűl, mint a roncs a faluvégen s amíg téged idéz e séta, vad barlang tágul szét az égen.