Vad rétegek
| Lesárgult már a nyár a parton, |
| ami maradt, eszi a birka. |
| Folyónkról fölrepült a háló. |
| A mult védett romokba írva |
|
| kószál a park mértani táján. |
| Majd gyorsan nád közé szalad |
| s jelenbe ázik talpának nyoma |
| a foszló, ritka csillagok alatt, |
|
| melyek, míg éltél, nem is ott, |
| itt köztünk fénylettek, ragyogtak, |
| de lassan nincs mit róluk mondjak, |
|
| mert egyre mélyebben kereslek. |
| alól kisért arcodnak vonala. |
|
|
|