Mit hoz e semmi

Az árva vadlúd árnyékával
versenyt úszik s hozzá beszél
s míg fönt az ék magasan szárnyal,
zörgeti szívemet a szél
e parton, ahol elvadult bogáncs,
tört kórók, zsombék közt magam,
kivetve, várom, mit hoz e magány
berki kutágas bitója alatt…
Mit hoz e semmi, nélküled,
mely mint boglyát tarolt füvek,
úgy vesz körül e vödrös rúd alatt,
mely csillogott, mint a neved,
ha érintette nyelvemet
s most dőlt kút kávájára hull szavam…
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]