Egy tiszafa-tisztáson

Kivel beszélnék?… Csak veled… Hallgat a torony-emelet s a tiszafák sötét köre felnő e szavak csöndjibe. A föld izen némán velük. Piros bogyókkal szíven üt e hang… Közötte madarak árnyalják át a szavadat s ahogy kilépsz, e zöld körív egy jeltől lényegülve át, más éter fényével telik s új tájjal épülve világ, emlék s való érintkezik, időt testté villantva át.