Azt szoktatom ide

Együtt suhanva, tollamat fogod s e táj ölén a rózsa, szilva testébe is de több van írva. A szárny is más léghez szokott! Viszel az évszakos világon át; vakot, ki minél távolabbra lát, annál hangyább ez a világ. Azt lopva át, azt szoktatom ide, melyről csak ritka pillanatba csapódik egy-egy vágás síkja; Mont Blanc fölötti kontinens hire… Tavasztól őszig így veled együtt kószálva kerteden, más csokrokat köt ez a szerelem.