Ahogy a pillanatból odaát

Onnan, hogy mit s hogyan… Hiába szólnál… A létezés iszonyába elvész, mert minden oly esendő, mint az időben az esztendő. Kitárt tájak között csak változó jelek sora pereg, akár a szó s testet nem ölt, de mégis abba, mintha állna egy tükör lapja. Enyém így vagy s maradsz!… Az irgalom épp abban, hogy mégis láthatom e rettentő szép változást, ahogy a pillanatból odaát – kegyetlen bár, de lényegülve –, suhogsz egy méretlen tükörbe.