Mert a kézzel foghatónál
| A szó, mely szólít, egyetemesebb |
| és gazdagabb lett vele már a nap. |
| Valamit átadott közénk, veled, |
| a megszokottnál e szokatlanabb, |
|
| mert a kézzel foghatónál a világ |
| más rendjéből hozott nem foghatót, |
| melyről ritkán jeleznek hajók… |
| Új partokat… Új kontinenst hozott |
|
| nekem, hogy lássam és éppen veled, |
| ahogy e fényesebb, zöld szigetek |
| a hiányból teljesbe nőve át, |
|
| mint része bár, de nem a résznek, |
| jeleddel tagjai egy oly egésznek, |
| mely talán több is, mint ez a világ. |
|
|
|