Mert a kézzel foghatónál
A szó, mely szólít, egyetemesebb |
és gazdagabb lett vele már a nap. |
Valamit átadott közénk, veled, |
a megszokottnál e szokatlanabb, |
|
mert a kézzel foghatónál a világ |
más rendjéből hozott nem foghatót, |
melyről ritkán jeleznek hajók… |
Új partokat… Új kontinenst hozott |
|
nekem, hogy lássam és éppen veled, |
ahogy e fényesebb, zöld szigetek |
a hiányból teljesbe nőve át, |
|
mint része bár, de nem a résznek, |
jeleddel tagjai egy oly egésznek, |
mely talán több is, mint ez a világ. |
|
|
|