Hegyi cellám előtt

Itt csak a szárazság varázsol és nem a zöld hajszálcsövek. A forrón feszülő kövek tömbjén a tűz vésője lángol. Sugárzón röpköd és ahova ér csörren alatta és a lengő fényben torzókká dől a lejtő. Vad koccanástól zeng a szakadék tövébe oltár s áldozat!… Ujjam közt egyetlen virág. – Hogy adjam át? – S e koponyák s szívek kő-völgyén négy szirom a széthullott anyag s eltorzult istenek zord hekatombáján mit jelent?!