Meglopva érted

Nem távolabb, de mindig közelebb, szinte már tudatomba nőve, mint élő mozogsz az időbe, mely mint a hóhér, úgy végzett veled. Kilopva hát, mint elitélteket magamba ástalak előle. Burkoltalak nem lepedőbe, megkerülve a zordon hegyeket. A rendet, mely hogyan is lenne rend s teremtés az, mely halált teremt?… Viszlek, mint ütközetből, tudva bár, hogy két árok között, de rámragyog a tett, hogy általad így több vagyok, meglopva érted s veled a halált.