Egymást keresve
| Kinek szerelmét átemelték már; |
| tárgyán túl a lénye is nemesül. |
| Áthasad, kinyílik, ami zár |
| és ragyog tisztán, bár jeltelenül… |
|
| Egymást keresve, ezt írjuk Veled |
| e porból kis száraz grafittal |
| s a mérhetetlen partok felett |
|
| az innen, oda… Szinte rettenet |
| e vermek és szerkezet felett |
| a frigy e másik hatalommal, |
|
| mely innen szólítja át, oda |
| és mind, de már a tiszta porba |
| lángol az út s vezet egyetlen híddal… |
|
|
|