Vagy némán csak

Naptól megfosztva és bezárva milyen tökély, amelyre nevelt éveken át a zárda, szíved Hozzá emelve? Kegyetlen ez a rend, amelybe minden belépve, máris hódol, mert másik nincs… Csak egy és ebbe parancs nélkül adózol. Megszülve, ekképp… Soha másképp… Az élet a halállal ajándék! Vad zölddel s vadabb feketével harcolsz, a tested osztva széjjel… Vagy némán csak helyünkre állva, újra Teljes leszünk a halálba?