Csillognak a mólók helyett
| Itt a nyár és nem indulok. |
| kerülgetem a zörgő vitorlát |
| s villognak fehér márvány-sorok. |
|
| Csillognak a mólók helyett |
| arany betűk s nagy néha álom |
| és benne te átnyúlsz a vásznon |
| érintve ép csak fekhelyem, |
|
| amelyet annyiszor vetettél… |
| Kegyetlen, amit velem tettél! |
| És minden oly bizonytalan; |
|
| még emlékeink sem alszanak. |
| Szíven, kerten sörényes mének… |
| Indulnék s lassan visszalépek. |
|
|
|