A tetőn

A tetőn bedőlt az út. A tőkékre szakadt. A ködből már alig értem a saját szavamat… Valami forrás csobogott itt, kertünk zöld zugán. Gombák lépcsője ballag az ég felé a fán, mely gyümölcsöt hordott, szirmot és levelet, akár szívem s a világ, mint az ősz, betűk megett és szavak fölött is az: nyúlós virág… S a pincesíp zokog. – A mélyből szólít, szólogat valakit.