Négyélű lépcsők

És megváltozott a rend. A szokottnál is korábban kelek. Az álmaim: lebontott ház, apám s én fogadkozom, hogy elmegyek. Ma ismét ilyenre keltem. Tyúkcombot kaptam, de rajt a körme. Fölriadtam, hogy mekkora a csend s teámat nincs aki kitöltse. Kövek: fehérek, feketék… A fényképek szívembe néznek és papíron, márványon át kapaszkodik, mert van, a lélek. És cseng, suhog a lap… Négyélű lépcsők, versszakok. Rakom… kopog a ceruza s hegyéről nyílnak ablakok.