Fordított időből tépett

A nem-tudom és a tudom kék fuvoláival ráz a hideg. Keretek arany mértanából zengnek a fénykép-négyszögek. Beszélek a néma zenével. Szárnyával pirkad föl a házad. Pávaszín, halovány csónak viszi zöld falon át az ágyad. Hová e könnyű, tiszta út? Nézem a meg sem fogható jelet. Elsikló magas állomások s nem fönt, a völgyben a hegyek és onnan szól a minden, e fordított időből tépett… Járom, átlépve tájadat s te rejted mégis az egészet…