Szavunkon túlról

Alkonyi zátony kék ágait egyre növesztő koráll betölti lassan az éj színeivel a kocka-szobát. És lágy villanásokkal fordul tündér oldalát mutatva az idő s mint a hal vonul, csillag-uszonyokkal a múltba. Partjain kagylók izzó napja holt zátonyok árka fölött fényét a falainkra ontja s ablakon át benéz a zöld, mint akváriumból a sás vissza s egy tüskés csigányi kürt zengeti e biztos vonulás frontjairól a csillagi űrt. Hozzád szegez e kék éj… E szarvait növesztő koráll s szívünkből vérzik a messzeség, szavunkon túlról a világ.