Valószinűtlen messzeség
És visszanéz a nap…
Átlátszó fény-golyók a falamon
lágyan forogva inganak…
Mögöttem hófehér lapok
meszén és vízjegyén túl
vibrál az algás tó szine
érzékeny képlet rendjibe…
Utolsó fény a napról…
Béget, mint a bárány
a valószinűtlen messzeség
egy felhő fényes szigetén
és szívem felett a csillagok
fölmért rétjére rogy…
[
Digitális Irodalmi Akadémia
]