A régi pálya

Ha rajta járok is, nem az, mi volt… Nem kevesebb, de több! Az évek és szervek természetével gazdagabb az élet és a föld. A levélen túl más is rakódik, valami rend és új alakba, mely beleépül e csillagon minden partba, minden patakba és mélyül a láb alatt is és fejünk fölött lebegve éteri lesz e geológia, szinte már nem is rétegezve, mégis oly tömött és annyi, mit rejt e kettős hártyamély, mely átlátszó és láthatatlan s együtt talpunktól föl a napig ér. Ezért ősibb is, mint a kambrium! Szilárdabb is e feldúlt pálya és ragyog az újra fellőtt labda s talpunk alatt a holocén tovább rakódó tája.