Élő szarkofág

Fekete zöld fügék alatt e pince csak akkora, akár egy kripta, amely nyitott s kiültek most! Két óriás etruszk kolosszus. Húsból: egy hím… Zsírból: egy nő… Egymásra dőlve ülnek s e föltámadt hirtelen örömben szinte égnek, ahogy a bor a sárral bennük összeforr… Átlátszók, mint ujjon a lopó s e földöntúli két mosolyban eltünt szőlők ködében naprendszerek új csillagfürtje nő. – És este, ahogy elvonulnak, mint szarkofág alá vert négy kerék, nyikorog a holddal alattuk a föld… Meghátrál szobruk előtt az ég!