És zeng ma is

Kifeslett már az új agancs… Farkasboroszlán koszorúval táncol az őzbak és Diána mezítlen teste, mint narancs, átsüt a lombon és a lángja tavaszt igér, a csalfa szűz… Hallom és látom is, akárcsak szép mellét és mely ajkán csillogott, hallgattuk, mind, a régi társak vad szarvasok csapásán hajdan… Nem íjjal, de kézből etetve viharzott át a vérző völgyön, szálfás, gyertyános rengetegbe… Jött és igért!… Jégmellű szűz… És zeng ma is az őszi erdőn a csontig tépő szedresek között azóta is a bőgés vad dala, mint hörgő szeptemberi hárfa s elfolyt szamócák szőnyegén a húrjain játszik Diána!