Hó foga közt

Varju űzi a karvalyt. Fejsze csapja alattuk a fát. Őrzi mégis az erdőt, őrzi az égi madár… Fészkét látja zuhanni. Reccsen a som aranyába. Fröcsköl a csillag… Földre virág. Benne a tündér… Vérzik az arca. Vesszők seprűje cserdül a testre. Melle kicsattan, s hó foga közt zokogással vérben és tejben sír a tavasz.