Pusztai metszet

Összetört Krisztus a híd előtt, kalapot néked ki emel? Tenyeredben szeggel a legelőt s a csordát őrzi kezed… Varjak károgó koszorúja ragyog a tündér törzs fölött s a túlsó pillér kiherélt szentje kőbojtár a tüskék között. Keresi véretek a róka… Körülszuszog a kis tehén. Kinéz az idő folyosója kövek és állatok szemén. A vad csokor még – az a régi próféta-arcú almafa – hullatja szirmát s míg eléri, földig őszül a kő haja…