Időtlen kontinens

Csuhás matróz, piros borász leszállt a láva-kő alá melyet toronnyá ő rakott Kék-vércsék tó-üveg lakják a szirti ablakot Pincéd bordás rakpartjain bőrzsákok aszott fujtatók s melyet tíz ujjad ránk hagyott a partot szólító sípok bádog torkán a megrendült titok Templomból kiszórt orgonák És sok rossz beteg óra számlapján száz kidőlt világ áll – A perc vitorláját lesi a nincs – Izenj ki már oly hiteles mit rejt az időtlen kontinens a húsz araszon túl és nélküle merre tart vad expediciód Csuhás matróz piros borász öblöd sötét tornyához vetve mint egykor azt mely mint a láng s mit hirdettél ha van most tégy csodát tedd naplód mint borod láva-kövedre