Egyre sűrítőbb

Úgy élek, mint a tuskógomba, vadonban, kiszáradt tönk ölén. Barnán szikrázó magányomban egyre sűrítőbb messze élek én. Nem itt… És ott sem az ragyog!… A tér… Az izzik, merre gyorsul napjából kitépett csillagom.