Föltárva lényét

Zöld fürtök és illat… Eső után hallgat a karóhoz kötött délután. – Láthatatlan indulat szinezi testét és lélegző izmai alatt feszül az ősz a párás nyárba – rejtett oszlopok között s föltárva lényét, az idő is, mintha érne, a zöld világ sejtjei közt égve…