Visszhang

Ültettem én e fát? De úgy feszül remeg akárcsak az a hárfa mely sárga délben állt a régi udvar közepében Fölötte állt a fa s a szerszám szárnya rajta át és túl magát a teljest adta át nekünk akik a házba álltunk bezárva falak kulcsok között mint hetita kép ezer cserép alatt De ők az égetett agyag e téglák és cserép a kulcs s a többi teli tárgy éreztem jobban értik és tudják is ki jár mert nem fülük de azt melyet ha látsz s máris mindenről visszazeng s hogy ez velünk közös egész lényük értette meg