Lakjuk a teljesebb…
A Lengyel-kápolna szobrai alatt
A gesztenyék fölött tanyáznak
lába-sincs világba
Egyiknek kard másiknak szárnya
és annak csak virág jutott
A gesztenyék s az ég között
a sárga háromszög fokán
kagylós fülkékben laknak
A tóról jöttek nagy vadonból
s bár ismernek minden utat
de vissza már soha
sziklába sásba nem mehetnek
mint kés alól a szem
kőről a mag szárnyukra keltek
Igy nézek rájuk föl
ők vissza ránk ide
s kutatva egymás emlékeibe
rajtuk és rajtam át
lakjuk a teljesebb matériát
Nyelvünk szemünk nélkül
hátunk kagylónk mögül a fény
s szakállukból a szó
kiszáll mint arany-veréb
s mint az idő a térbe
körözget élünk
egymás emlékezetébe
[
Digitális Irodalmi Akadémia
]