Érzékeny tudás

Erdők s szívem magánya, hegyek és lélek kínjai és te, az élet és bibliája, a szárnyas botanika, világunkat és magam kegyetlen iskolába vertek tanulni és tanítani. Telt tükrötök nem erdőt és hegyet, de azt, amit a zöld s a kő – hallgatni a szívet időben és sziklán át is csillagot s amit e végtelen és zenit biztos metszése adott, e szög fokán új templomot! És oltárán kiosztani, akár a kenyeret ez érzékeny tudást, mint lényegét a fény, mint az új napot…