Új Thermopülé?
| Véresszemű hüllők a parton… |
| Pecsenyeillat és gépek vizelete |
| és bálnazsírtól bűzlik a fenyves. |
| A szörny már lombok és szirtek között |
| s a tenger földerül, akár tavunk: |
| a hullámokról partra szálltak! – |
| És részvéttel nézi a víz a földet, |
| hogy csörög, bűzlik és villog az út… |
| templomok kódex-magányán, |
| melyeket Thesszália és Sümeg |
| és Provánsz lépcsőire raktak |
| a karddal és betűkkel harcolók… |
|
| Thesszáliából Lokriszba át |
| most is így és itt visz át az út!… |
| A kerülők!… A sok de-től da-do-gók… |
| a fenyvesek és oszlopok között |
| s a szép törzsek metszésein a dór- |
| vágású ég már nem kék amfora. |
| Hó-felhőik sem képzelt istenek. |
| Szép mellük íve pállott és varas. |
| Égi szukák kószálnak, merre megy |
| és korom és füst és vonulnak és keselyűk |
| árnyékán konzerv-pajzsok pikkelyes hada. |
| Cég-zászlók, milliárd sisak-doboz. |
| Acél nyárson a jólfutó öröm |
| nyergén a bíborarcú győztesek! |
|
| Mögöttük fekete és előttük: |
| kék olajjal kenve minden út. |
| Bűzlik a szentek és űrhajók ege… |
| Vízen az élő sárkány, kócsagot, várost, |
| halat szivárvány-hálójába fal. |
| Fehér tudósok, kopott remeték |
| a szigeten egyenként válogatják, |
| s nem él!… Megfojtva szálankint a fű. |
| Reszket az éhes kecskenyáj s mint |
| okos sziréna, bőg Krisztus lova, |
| a békés és nagyfülű szamár… |
| Dermedten, nem lándzsák nyelére, |
| fényes szerszámaikra dőlnek |
| a tiszta rend aszott szőlőmunkásai. |
| Testvéreik a kikötőben, lent, |
| nagy, szálkás ládáikra állnák. |
| Nézik és egymást is, miként vonul |
| Ephiáltesz nem ember nyomán |
| Nézik, mint húzza Thermopülén át |
| a pikkelyes és véres, zászlós táborát. |
|
Állnak s már lassan értik: |
| A talpuk körül bekerített világ!… |
|
Állnak s már látják mind: |
| Embert mímel Xerxesz fején az álarc! |
| Állnak és egymásra néznek: |
| Rajta már király nélkül is győzhetünk! – |
|
|
|