38 Mekkora változás

MEKKORA VÁLTOZÁS e milliószor fölkapált,

ezerszer fölszedett,

százszor halomba, falba, sáncba

fölrakott kövön…

A déli félkagyló, az óriás aréna

küszöbén aranyló bronz lett

a nádasok sora…

Padmalyához gyűl

a toll és uszonyszárnyu nép…

Hogy lássák:

– Mire készül itt a KERT? –

Tőzeg-gyökérre, hínár-szőnyegére

hasal ezüst vértjében a fogas.

Körötte: zöld apródjai.

Ráspolyos-zekéjű kősüllők hada.

Zsíros és jámbor búcsúsokra törnek

bajszos dorbézolók…

Harcsák a pontyra…

S e néma, vad játék ezüst esőjében

kigyúl fölöttük, erdők oldalán

a sziklapáholyok sora…

Kiklopszi, oszlopos fülkék falán

bíborban szömörcék bársonya…

Fenyőillatú koszorúk a koronák felett…

Tölgy lombja agancsok, agyarak élén

és som, boróka gyöngye, makkja…

A piros és a kék,

bikák és szép kanok nyakán…

Hátuk mögött hűs és villogás.

Valaki bujkál.

Hogy ő is lássa!

Bujkál…

Kiváncsian ropog

faruk mögött a trágyán…

Gombákon táncol, ágak között

a nyughatatlan:

A ZÖLDCSIPŐJŰ SZÉP!

Lábujjhegyen, faruk mögül,

lesi, hogy lássa,

mi készül itt

arénánk félkörén.

– Ó, nem a Játék!…

A Jelenés lényegét,

e mészkapu mögött: a KERTBEN!

És átlátszók mind a pincék.