32 A pap sem jár ki

A PAP SEM JÁR KI ide szívesen,

mert itt laknak az öreg Pince-Remeték…

A nap előtt kelő szigorú, hegyi rend.

A nyári húsz közül, télre, már

csak a választott három marad…

Szénával tömik a sárcella lyukját.

Ha nem lenne macskájuk,

átszenderegnék, akár a borz, a telet is…

Az állatnak enni kell.

Emberi nyom ragyog

a cella és világ között.

Emberi nyom,

amelyen állok

a hóban.... és.... hallgatom.

A macskájának prédikál.

Fejhangon........... magasan,

hogy tudja s tavasszal

a megfutott, de visszatért

tizenhétnek is pontosan énekelje majd…

Lenyelt szavak.

Fénylő ösvényen hallgatom…

Már olykor jajgat is:

– Jaj néked....... Ige!

Csak tettben vagy tudás…

Bohóc beszéd............... és jaj velünk…

Tett nélkül, farsang, kálvárián!

Futnak, ezért és ezek is…

Maradt a Kert… a Fa…

Üresség a kézben.... a nyelven is....

Két vak keresi egymást!

Öt kontinensről, ha öt…

Sárgul a föld, ha marad!

........ És a Hegy?........

Vékony a szó.... Át mégse látszik…

Szürkül… mint ölés után

ablakkeretben disznóhólyagon

szürkül a téli fény…

Zizeg.... És látom arcát,

mint tárgylemez lapján, üvegén…

Csak szakálla,

a hófehér raj zizeg:

Vasalt kaptár kisért.