30 És várta

ÉS VÁRTA ez a part… Álltak,

Mihály, az arkangyal fokán és látták:

világít az a lék…

Látták, körüle nem tágít a had.

A jégpatkó is lefagyott.

A jéggel összenőtt a vad remény.

S jutalmul a tél, csáklyák fokán

föladta újra…

Föl ez az Édes-tenger!

És piros tűzzel, szánba fogva,

fehér halakkal

lépett e partra a sereg…

Nem Vulkán, a tél verte pajzsaik.

Páncéljuk villogott: a jég…

Kucsmájuk, szőrsisak… A forgó, zúzmara…

Kristályból szikrázó Noé!

Néz Joahimra

a Kehely.... az Üveg.... és a Nap....

Oromfalról a sárból alkotottak.

És a szózat:

– A BÁRKA HOL?.... –

Föláll!

A padlásról lehozza.

A vasmacskát mutatja föl.

Ugy áll

az orom fehér vitorlája alatt,

ahogy azon a BÁRKÁN.

Mint aki fölhúzta, indulásra,

úgy tartja kezében

ezt a négyágú,

megőrzött

rozsdás, ám mégis ragyogó vasat…