27 Jönnek

JÖNNEK… kosárral… zsákkal…

Pislognak föl, hogy látom-e?

Ha bezárnám szemem,

még akkor is és mind!

Magas a hegy… és… lábánál a világ…

Megérett a gyümölcs,

kosárral, zsákkal viszik.

Az útkanyaron túl, a bányafal mögött

már hiszik is, hogy az övék…

Baltára mennek, annyira hiszik!

Zsákolnak és hajóznak

szilvát… fügét… fürtöt… csövet…

És úgy villan szemük a távcsövembe,

mint puskacsőbe fojtott szikra.

Halott lennék már rég, ha most

a kapanyél… Mert látom…

De tanmese helyett

csörög, csörög a mogyoró…

A traktoros, a Mercédesz, gyalogvadász,

a helikopter is leszállna egy szemért

és halász és buszsofőr

és szoknyások hada… A templomi

legájtatosabb nőstényénekes

fején is úszik a szedett kosár.

Libegnek a hegyről a tóparti torony,

s mindent megkötő

és mindent feloldozó kék kikötő

medencéje felé…

Mint kedves szélben a vitorlák.

Lágy Édesvízű-tenger…

És a mészpor csipős púdere

maszkot vakol

keresztre........ arcra is....