25 De micsoda vízözön
DE MICSODA VÍZÖZÖN visz egyre följebb? – |
És benne, nem bárka, magam rakta |
Falán magam formálta rácsok… |
zsarnokká nevelt szabadság! |
Kegyetlenebb, mint a királyok. |
e fáradt benzinbe oldott, |
kátránnyal meszelt, fekete háló… |
Este bagoly kiált be hozzám |
és vaddisznók szeme világít… |
A víztől jönnek, csörtetve ők is. |
Föl, egyre följebb a hegyre |
szögesdrótom másik oldalán. |
– De hol járnak a könnyű őzek, |
akik vödrömbe néztek és ittak?… |
– Hol vagytok, nagy agancsosok?… |
Ablakomon át leheltétek kék |
füzetembe a zöld és tiszta szavakat… |
– Hol vagytok?… Drótomon ott |
S hogy mégsem ott… Nem én!… |
E szívszorító meredek tető |
kulcsa zár!… Nem én! Sem kovács reszelte… |
A cella magas!… A kapu nyitott!… |
Lépcsők meredek sora kulcsának tollán: |
talpunk alatt és szívünkben is… |
S akkor, mikor majd félútig |
sem futja, pincém előtt lefekszem, |
nézem, hűséggel, mint az eb: |
csupán, hogy lássam, magam- |
A zsarnokmód parancsoló szabadság |
jelképét pincéink fölött! |
Nézem: a mégis csak így érdemes |
élni, kopár, fordított lejtőjét… |
|
|