18 És itt ragyog

ÉS ITT RAGYOG e kert fölött

a KÉK SZOBOR is…

Áll a hegyközségi kereszt tövén.

Kőből és mégse kő… és túlragyogja…

Fénye mindennél kékebb

és lúdbőrös lesz tőle a test,

borsózni kezd a gálic is…

Akár a Jég!

Az állati FÖLDANYÁNAK nénje ő…

A kék idő iszonytatos Mária-szobra.

A szólító JÉGANYA, aki minden

fiát Pilátus kezére adja…

Lábánál ballag föl arra a hegyre

és erre a hegyre is a világ…

Testükből és kendőjükből

tépve ki,

ellenükre kell a Kert!

A világ morzsája… ez a karszt…

A nagy és legnagyobb fekete és kék

hideg távlatába

ez a kezünkhöz illő kő!

Csiszolni egyre… csak ennyit is…

Ezt a morzsát.

Parancsoló szép rettenet…

Pincénk ablakát ekként nézni…

És csiszolni élnélküli

egésszé ezt

és bennünk is azt

és így illeszteni eggyé:

VILÁGGÁ!

Így a kettőt…