16 Ölemben hordtam

ÖLEMBEN HORDTAM, mint a téglát,   a betűket e szirt alá… Kiégett szőlők, gazlepte présházak romjai, gyepűrózsák tüskéi, bedőlt kutak vermei között… Vállamon, a semmit taposva   a szerszámokat… A kovács külön edzette élüket,   mert kőnél keményebb és makacsabb itt a lábam alatt ez a megvásárolt semmi… Csak az írás, a peremizsről   sugárzott földjén…   AZ ANYANEVELÉS   emberre mért iszonyú   PARANCSA… – Mert a föld állati anya! – És anyánkat és amit születünk vele, azt mind magunkhoz nevelni, egyedül Ez emberi… Oszlopom törzsén   körbe sétál a nap… A szótára-sincs írás   betűje már kézzelfogható!… Vizére jár a borz.   Árnyékába áll a szarvas. Itt kint is, az állati   szárnyát tapinthatod. És bent, a tűzhely négy lába között is   fénylenek a betűk…