14 Az üresbe, hogy kitöltsd

AZ ÜRESBE, HOGY KITÖLTSD, a forró karszton, ahol a semmi fehérlett, cellát már raktál magadnak… De érted-e azt, De érted-e azt, mely kulcs nélkül is, mint a bilincs, mint a bilincs, úgy zár körül? A kék..... A zöld..... A fekete… Az idő… A tenyészet… És a történések   Szavát? Hogy papírra rakd, ami szólít és súg, hogy üres ne maradj te sem,   akár e mész volt,   amelyen cellád már áll… Fehér falaid között fehér a papirod. És amit sejtesz a sóskafa nyelvén s amit a jura mész ábráiból a lejtő kvarc-kristálysora üzen;   dolgozz világodon…   Nyisd ki cellád négy ablakát,   papírod négy oldalát   és felépülhet a Teljesebb…   A VALÓSÁGBÓL A VALÓ!   Nélküle te sem létezel.   Csak tenyészel tovább,   akár a Zöld…